Kevésszer fordul elő, hogy másoktól hozok gondolatot. Közismert, hogy az inspiráció rovatban is tisztán saját gondolatok vannak, vagy egyértelműen megjelölöm a forrást. Ilyen, hogy mástól hozzak bármit is, kb. 3-4 alkalommal volt max. eddig. DE, természetesen, nekem is kell az inspiráció! Mármint, sokan kérdezik, én honnan nyerem az ihletet. Erre van hosszabb válasz is, akár a tavalyi interjúimban is meséltem erről.
Nos, most is véletlenül történt, amikor megláttam egy képet (elméletileg egy kártyából való, de nem tudom, én máshonnan találtam), és tőle teljesen külön ma reggel egy idézetet, egy kis verset a mai, magyar Petőfiként emlegetett Sohonyai Attilától. Számomra, ez a mai napi inspiráció. És a mostani élethelyzetemben mindent lefednek ezek a sorok.
Nem is tennék hozzá sok mindent. Felébresztette a lelkem a versike, és az előtte látott kép, számomra tökéletes illusztráció hozzá. Kicsit elvonulni a világtól, a belső békére és csendre figyelni… előhívni a fényt, mely ott van…belül…és ragyogni vágyik, tisztán, élettel telve…felmelegíteni a napokat. A verset olvasván és összekötve így a képpel, számomra az a sugallat (melyet mélyen belül érzek s tudok vele azonosulni): hogy e fény magát a lelket fedi le, mint ahogy a zsinór is a szív felől vezet ki/felfelé a lányból…
Kövesd, erősítsd és szeresd a belső fényed! – én ezzel a sorral egészíteném ki talán ezt a verset még. Számomra ezt sugallja és ezt üzeni ugyanis… 🙂
” Ha sok a világ zaja, s nem hallod a hited, keresd meg a csendet, és hangosítsd fel a lelked.” (Sohonyai Attila)
#lelekszirmok #blog #art #inspiracio #feny #lelek #beke #hit #ero
Kép: pixabay.com
Több inspiráló gondolat Tőlem: ITT