Bárcsak mindenkit elsőre elfogadnának,
az előítéletek elhallgatnának.
Bárcsak mindenkit tárt karokkal hazavárnának.
Bár lenne mindenkinek egy váll, amin magát kisírhatja, bár lenne mindig egy kéz, mi érte nyúl, ha a talaj lába alól kicsúszna.
Megrovás helyett megölelnének, s ha motiváció híján vagy, beléd életet lehetnének.
Haragtartás helyett megbocsájtanának és megbecsülnének.
Nem mi választjuk a körülményeinket,
de a mi felelősségünk, hogy kihozzuk belőle a legtöbbet.
Bárcsak lenne értelme minden szeretetteli tettednek, mit adsz, kívánom, hogy a sorstól triplán visszakaphasd!
Nem minden a szándék, az akarat,
a szó beszél, a tett megmarad,
álomból bármi valósággá válhat.
S ez rajtad is múlhat.
Bízz belső ritmusodban, maradj meg lelki tartásodban.
Mert senki nem tanít meg erősnek lenni,
hogyan kell ebben a világban fennmaradni,
miközben elvárják, hogy mit kell neked az asztalra letenni.
Talán mindenki csak arra fog várni, mikor fogsz hibázni,
De vedd úgy, hogy bizony abból fogsz tanulni.
Neked csak a belső hangod kell követni,
nem kell senkinek megfelelni,
Másra hallgatni,
mert ahogy mindenki…
te is mindig úgy fogsz cselekedni,
hogy boldog akarsz lenni.
Bárcsak mindenki megértené, hogy a legjobbat érdemli,
De érdemes akkor is kitartani és embernek maradni,
ha talán nem fogja teljesen azt megkapni.
Mert attól… bár senki számára ne lenne ismeretlen, milyen világot megmozgató eseményeken jelen lenni,
Nagy pillanatok részesei lenni,
Bár mindenki megtapasztalná, hogy milyen fontosnak s értékesnek lenni.
Megtapasztalná, milyen maradandót alkotni.
Hogy milyen szabadon szeretni… szabadon élni!
Ps.: S bár megértenék sokan azt is, hogy felesleges háborúzni,
mikor békében élni nem fog soha, semmibe kerülni…