Beszélgettünk Te meg Én, itt, mint egy búvópatak, bújt a kanális peremén, vártak miránk a szavak. Mire a mólóhoz ért volna a szó… eltűnt a

Titkos álmom dédelgetem, Minden nap ezért teszek, ezt tervezem, ezt teremtem… Hogy a Veled való Egységben, karod kuckójában éljem le az életem. Be kell minden

Ketyeg az óra. Rendületlenül csak előrefelé halad a mutatója. Pedig, néha jó lenne… ha megtenné, hogy elkezd járni vissza… Alig pár hét, nap, óra… Az

Meg fogom gyógyítani magam! Meg fogom gyógyítani minden sebem, fájdalmam! Muszáj lesz minden szilánkos darabom melegséggel, újra szerető öleléssel átitatni, Mert tiszták a lelkem érzései…

Nem kérek szánalmat. Ha bármi veszteség ér, talán… mégis annak megélésének minden emléke háláló vigaszt ígér. Adhatsz viszont együttérzést és empátiát. Ha lelkeddel szemlélsz, akkor

Így fest az elmúlt éveimben készült képeim legtöbbje: Össze vagyok törve… Ahogy haladna az idő előre, és lépek akár egy fél lépést is a haladás

Az élet csupán illúzió. Áltatjuk magunkat, Ringatjuk álmainkat…. Közben sosem, sosem érhetjük utol azt… Hogy összeforrjon a szív hangja és az elmei gondolat… Több versem