Amikor magunkra gondolok, Jégszobor alakokat alkotunk, Pedig igazából, igenis hús és vér emberek vagyunk, Emlékeznék, mi volt egy éve…. Aztán befagy hirtelen szívem minden emléke.
2 évvel ezelőtt, ezen a napon indult útjára blogom, végzettségemhez és szenvedélyemhez visszatérve több év után: az íráshoz. Innen indult. Csodás lehetőségnek tartottam, hogy megosszam
Vallomás Húsvét hétfőn: 12 évvel ezelőtt az írás komolyan az életem részévé vált. Igazság szerint nem ismertem az ebben való tehetségemet, az egyetemi évek alatt
Egy hete hétvégén kb. így voltam. Nyújtsa a kezét, akinek szintén ismerős ez az állapot… Nem tudom, mit éreztem meg tudat alatt, de borzalmas volt.
Érkezik a Húsvét és ezen a héten egy kisebb hírösszefoglalóval érkezek hozzátok! 🙂 Vannak jó, felemelő hírek! Először is, köszönöm, hogy olvasol! Hogy követsz, hogy
Amennyiben régóta olvasol engem/követsz közösségi felületeimen tudod már jól, hogy amiket megosztok nem a habos-babos torta, influencer szövegek, de annál inkább minden művem és alkotásom
Fogadjátok szeretettel eme könnyed, vidám és játékos versem. Ez most igazi csemege, hiszen általában „nehezebb” hangvételűek a verseim. 🙂 A csók aromája Gőzölög a reggeli
Ölelj magadhoz! Didergek már így, úgy fázok… Szinte vacogok. Ölelj magadhoz! Húzódjunk össze, Mondd, hogy itt maradsz már örökre. Ölelj magadba! Melegíts fel! Olyan messze
Nos, alig pár napja írtam a versemet… és a Tavaszi szél valóban fújt felém valamit, nem is akármit. Ma kaptam a hírt, hogy ismét sikerrel
Tetszik a tartalom amit nálam olvasol? Iratkozz fel, hogy ne maradj le az újdonságokról!
