Ahogy írtam már ezen a héten, novemberben művészetterápiàba kezdtem. Mint sokszor már életemben, most is a művészeti ágakhoz fordulok ‘segítségért’, hogy túléljem a nehezebb időszakokat,
Művészetterápiába kezdtem magam is nemrég, teljes erővel. Gondolkoztam, hogy ezt megosszam-e. De erről szól a blogolás, nemde? Pláne, hogy művészethez is köthető… A honlapom pedig
Ebben a világban én kis lámpásként hordom magammal a fényem, Hogy sose veszítsem el a reményem. Hogy minden hajnalban, ahol az ég meghasad… Tudjam, érkezik
Tintába mártottam tollamat. Meg akartam írni előre sorsomat. Nem tudtam, hogy erre nem lehet kapni hatalmat. A tintával csak emlékeket akarok hagyni, Abból, ami bennem
Mit tegyen két szerető szív, ha nem tudja igazán szerelmét megélni? Hogyan lehet igazán a távolból adni? Hogyan lehet idő és tér áthidalásával, mindig a
Szívem összetört szilánkosra, odavan volt életének halk dobogása. Hangtalan még zokog, nyöszörögne még egy kis életért, de összevarrni már SOHA nem tudom, kifoszlott minden sarkánál
Beleróttam egy őszi falevélbe elmúlásomat. Pergamenként összezsugorodott a rá nehezedő súly alatt. Életemben büszkeségemet félretettem, méltóságom mégis megőriztem, hibáimat mind elismertem, sorsommal szembe néztem. Sokszor
Elindult saját blogomon: a #VERSONLINE után, vagyis egy időben vele – párhuzamosan a #dalmaraton, hiszen megnyitott az oldal YOUTUBE-CSATORNÁJA, ahol szeretnék szintén aktív lenni. Nos, érkezzenek hát új
Éjféli versem. 🙂 Frissen! Éjjel, mint egy éjszakai lepke, amikor mindenki más alszik és a világ elcsendesedik, én akkor bontom szárnyaimat, meglátogatom egyetlen társaimat és
Fogadjátok szeretettel egy nemrég írt versem. Ne feledjétek, minden vihar után, a sötét felhők után kiderül az ég, és újra süt a nap! Ha egyelőre
Tetszik a tartalom amit nálam olvasol? Iratkozz fel, hogy ne maradj le az újdonságokról!
