Úgy látszik, elérkezett a hosszú versek kora. A mostani a Telihold-nál is hosszabb, de megéri végigolvasni… Még ülni sem tudok, Hangom még csak „oá”-ban halljátok.

Mintegy folytatásaként…a Nő az ablakban c. versemnek, íme új versem. Rád gondolok. Álmodozok. Arról, hogy létezel. Hogy az enyém leszel. Arról, hogy így, aki vagyok,

A Telihold a „folyamat” vége….. Ez a vers volt a „folyamat” eleje.. 🙂 Kislányként hercegekről álmodtam, De mára hús – vér Társ a vágyam. Nem

Folytatom verseim megosztását. 🙂 Szeretlek. Bár tudom előre, hogy talán nincs is jövőm Veled. Szeretlek, mert Általad lett teljes az Élet. Szeretlek, mert úgy ahogy

Talán valóban a Telihold álmatlansága okozta…… talán az inspirációm tárgya……lám, megszületett Életem leghosszabb versbéli irománya. 🙂 Fogadjátok szeretettel! És három részletben. 🙂 Mivel nem tudok

Távol vagy, Néha már szinte elérhetetlen… De nem tagadhatom, hogy átlengi minden napom… Érzem, Te mosolyogsz rám a nap fényében és átölelsz a melegében. Ezt…

Új ihletek kaptak el a könyv kiadása után. Íme egy újabb szelet… igaz eset… Nem tudunk szétszakadni. Nem tudjuk előre, hogyan lehet jól dönteni. Nem

Mondd, megéri? Ez a sok munka itt lenn ki fog fizetődni? Megszoktam már, hogy mindent meg kell tenni… Tudom, a legjobbat kell adni, Muszáj lenne

Mondd el, mire gondoltál, amikor először megláttál? Mondd el, miben hittél? Gondoltad már akkor, hogy az vagyok, akit réges-rég elengedtél? Hogy kezdtünk el beszélgetni? Hogy

Tekintetemmel elrévedek. Várlak. Téged. Nem tudom felfogni a sok zajt, az állandó rohanást. Nem bírom elviselni a tolakodást. Próbálom felfogni, merre halad a világ, és